Akkor és most 1. rész -interjú Hoffner Tiborral (Művészeti Kar)

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

„Direkt szivatnak a tanáraim. Át se tudják érezni, hogy milyen diáknak lenni.” Szerintem nincs olyan diák, aki ne hallotta volna ezeket a mondatokat egy barátjától, osztálytársától vagy éppen önmagától. Sokszor érezhetjük úgy, hogy minden összeállt, hogy nehezebb legyen a mindennapunk és erre általában rátesz még egy lapáttal a tanulnivaló mennyisége is. Ebben a helyzetben általában a tanárok vannak leginkább hibáztatva. Viszont sokan elfelejtik, hogy az egykori tanáraink és a mostani oktatóink is voltak a mi cipőnkben, és ő nekik is biztos voltak olyan rossz napjaik és annyi teendőjük, mint nekünk. Persze más idők voltak az ő korukban, így nem is lehet teljesen párhuzmot vonni „akkor és most” között. 

Viszont néhányan úgy gondoltuk, különböző karokon tanuló társaimmal, mégis teszünk erre egy próbát és készítünk róla egy sorozatot 

A sorozat kezdő cikkeként egyik kitűnő oktatómmal, Hoffner Tiborral, szolfézs-zeneelmélet tanárral készítettem interjút. Mindenképpen egy olyan tanárral szerettem volna beszélgetni a témáról, aki engem is tanít, és aki maga is a PTE Művészeti Karán tanult. Itt is szeretném neki megköszönni, hogy segített a cikkem elkészítésében, és hogy szívesen válaszolt kérdéseimre.

Mi ösztönözte arra, hogy zenetanár legyen és miért pont a PTE-re jelentkezett? 

Hoffner Tibor: Szüleim egész korán beírattak zeneiskolába Tapolcára, a Járdányi Pál Zeneiskolába, ahol a trombita hangszert választottam. Szolfézsórákon hamar kiderült, hogy jó fülem van, felsősként már „B” tagozatos lettem, ahonnan a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola és Diákotthonba vezetett az utam, majd a PTE Művészeti Karának Zeneművészeti Intézetébe. Döntésemben dr. Lakner Tamás előadása is szerepet játszott, amikor a beiskolázó kampányok alkalmával ellátogatott Veszprémbe a pécsi képzés bemutatása miatt, karizmatikus személye már akkor nagy hatással volt rám. Ezenkívül akkori párom is itt tanult a PTE-n, mely természetesen rám is ösztönzően hatott a felvételi jelentkezés beadásánál.

Milyenek voltak az egyetemi évei?

Hoffner Tibor: A legjobb, ami történhetett velem! A tanítványaimnak sem győzőm hangsúlyozni elégszer, hogy ez az időszak a legalkalmasabb arra, hogy szakmájuk alapfogásait, fortélyait elsajátítsák. Az egyetemi éveim gyakorlással, tanulással teltek, itt tanultam meg igazán azt, hogy a befektetett munka és energia megtérül, egyik legnagyobb elismerésem volt, amikor dr. Lakner Tamás elhívott a nagymúltú Bartók Béla Férfikarba énekelni, ezenkívül nem elhanyagolható a tanulmányi ösztöndíj sem, ugyanis a jó tanulmányi átlagomnak köszönhetően minden félévben részesültem benne, ami fiatal egyetemistaként tudjuk mekkora segítséget jelent a mindennapokban.

Mennyiben tért el az ön taníttatása a mostanitól? 

EZT OLVASTAD MÁR?  Ez történt idén: május

Hoffner Tibor: Szokás mondani, hogy „bezzeg az én időben minden jobb volt”. Én ezt úgy jellemezném, hogy más volt. Az intézet képzési portfóliója a bevezetett Bolognai rendszer miatt nagy változásokon esett át az én időmben, ugyanis mi voltunk az első BA szakos évfolyam minden előnyével és hátrányával együtt. Manapság is sokrétű az intézet képzési portfóliója, tehát ilyen szempontból nem történt változás. A kollégák szakmai felkészültsége régen és most is magas színvonalú, ezenkívül a készségtárgyak kiemelt szerepe is megmaradt, azonban a hallgatók zenei előképzettségében van látható változás, ugyanis sok esetben jelentkeznek manapság gimnáziumokból is a zeneművészeti intézet egyes szakjaira.

Milyen érzés az egykori oktatóit kollégaként üdvözölni, illetve milyen viszony van önök között? 

Hoffner Tibor: Egy szóval: megtisztelő és kiváló. Nagyon jó érzéssel tölt el egykori tanáraim mellett oktatói tevékenységet végezni, ugyanis tőlük tanultam a mesterségem alapjait. Szerencsére, mint korábban kifejtettem, az egyetemi éveimben gyakorlással és tanulással töltöttem a legtöbb időt, ezáltal egykori tanáraim többsége jó véleménnyel volt rólam, ezáltal hamar befogadtak, mint kolléga. Legtöbbjükkel nagyon jó viszonyt ápolok, kiemelném dr. Lakner Tamást, aki még a mai napig mentorom, doktori iskolában témavezetőm. Ugyanilyen jó érzés egykori padtársaimmal együtt tanítani a PTE-n, közülük kiemelném dr. Balatoni Sándor orgonaművész barátomat, akivel szoros munkakapcsolatot is ápolunk barátságunk mellett.

Mi volt eddig a legjobb élménye a tanítási évei alatt? 

Hoffner Tibor: Alapvetően élvezem a tanítást, szeretek emberekkel foglalkozni, szeretem a tanítványokat bevezetni a zeneelmélet szerteágazó világába. Ha ki kell emelni egy momentumot az eddigi pályafutásomból, akkor az Egyetemi Nőikarral történő első fellépésemet említeném meg, ugyanis felemelő érzés volt immár tanárként állni egy egyetemi együttes élén.

 

főkép: Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról