Miért jobb adni (adományozni), mint kapni? Az emberek a karácsonyhoz közeledve egyre inkább emberközelibb, érzelmesebb hangulatba kerülnek, és egyre inkább távolodnak el az önös érdekektől. Azonban, ahogy a mondás tartja, miért érezzük magunkat jobban, amikor segítünk egy rászorulón? Cikkemben megpróbálok utánajárni!
A jótettel nem csak tárgyat adunk oda egy másik személynek vagy szervezetnek, hanem érzéseket és gondolatokat ébresztünk magunkban és a másikban. Ez pedig csupa jó érzés, kellemes gondolat, és egyszerűen csak jó hangulatunk lesz attól, hogy örömet szereztünk a másiknak. A még jobb hír az is, hogy nemcsak egy pillanatra, az adományozásig tart ez az állapot, hanem sokkal tovább, végig kísér az életedben.
Az önzetlenség csodája talán az, ami miatt ezt az érzést érezzük. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy önmagában nagyon nagy lemondással jár az, ha az önös érdekünkről lemondunk. Azonban nem kell nagy dolgokra gondolni, amikor a lemondásról beszélünk. Kezdd azzal, hogy nem mindig, minden esetben magadra gondolsz. Kérdezd meg a partnered, munkatársad, szobatársad, évfolyamtársad, hogy kér-e kávét, vagy csak érdeklődj afelől, milyen volt a napja! Hidd el, nagyon jól fog esni nekik az érdeklődés, és a gondoskodás ezen formája.
Egy nagyszerű csapatépítés, vagy közösségépítés is egyben. A hovatartozáshoz hozzátartozik, hogy embertársainkat is segítsük, „fejlesszük”. Nem elvárás, hanem egy magunktól, kérés nélkül történő dolog. Ahogy a nélkülözés egy morzsáját is észleljük, menjünk oda és kérdezzük meg, van-e szükség segítségre, támogatásra. A másik fél nem fogja magát egyedül érezni.
Azonban fontos megjegyezni, hogy ne legyünk erőszakosak a segítséggel kapcsolatban. Van, akinek igen nagy kellemetlenséggel jár, ha valaki észleli a hiányt és pótolni szeretné (legyen ez anyagi, vagy tárgyi hiányosság). Vannak olyan személyek, akiknek ez egy hatalmas törés, hogy el kell fogadni a támogatást, az adományt, erre is nagyon egyszerű megoldás létezik. Legyünk türelmesek, és értsünk a szóból, ha nem szeretné elfogadni a jó szándékú közeledésünket.
Lehet, hogy Te sem szívesen fogadod el, ha megkínálnak kávéval, és az is előfordulhat, hogy elönt egy rossz előérzet, hogy vajon mit kérhet majd cserébe? Ezeket a gondolatokat igyekezzünk minél előbb leküzdeni, hiszen javarészt ezek alaptalanok. Gondoljunk bele, hogy adományozni és adni néha sokkal jobb érzéssel tölt el, mint kapni önmagában. Egyszerűen csak fogadjuk el a felajánlást, és örüljünk egy apró ajándéknak. Íratlan szabály, de illik majd meghálálni, megköszönni a piciny csodát, amivel a másiknak is bearanyozhatjuk a napját, akár egy csészényi szeretetről legyen is szó.
A másik gondolat az adományozással kapcsolatban, ami egy kicsit személyes véleményem is, hogy ne kürtöljük szét a nagyvilágnak, hogy egy rászoruló családnak segítettünk. Ahogy említettem, van, akinek kellemetlen elfogadni csak a felajánlást, nemhogy még visszalátni magát a közösségi terek valamelyikében. Gondoljunk bele egy kicsit, nekünk milyen lenne a helyében.
Egyszerűen csak csináld, és önzetlenül. Nem kell megosztani, hogy mennyire „jófejek” vagyunk és szentek, hogy megszánjuk a rászorulót. Csak tedd meg. Beszélgess velük, tegyél csodát a puszta jelenléteddel, a hallgatóságoddal. A csoda néha nem látható, hanem érezhető, ehhez pedig nem kell egy insta-story, vagy egy Facebook post. Az emberi tényezőt, a rászoruló örömét, és a hálát, ami nemcsak benne, hanem benned is feléled, úgysem érezhető. Ez a Te emléked lesz és marad örökre.
Nem kell nagy dolgokra gondolni, és éppen ezért építheti a szellemünket és a közösséget is. Mindenki számára elérhető és hozzáférhető. Nem szabad ostorozni magunkat akkor sem, ha nem tudunk olyan sokat költeni, vagy adni egy adott személynek, családnak. Ez természetes, hiszen néha magunk érdekeit is szem előtt tartva el kell gondolkoznunk, hogy melyik terméket vegyük meg. (Pláne, ha egyetemista az ember.)
Egy puszta kérdés, egy kis érdeklődés, vagy akár csak a puszta jelenléted is gyógyító erővel tud bírni. A hatás pedig nem fog elmaradni, hiszen nemcsak Neki, hanem magadnak is szuper érzéseket, érzelmeket keltesz. NE feledd, neked is jól esne egy hasonló közeledés, szeretet. Ilyen kis apróságok miatt érezzük azt, hogy összetartozunk és az emberség nem hal ki.
Legyen szó arról, hogy elkíséred a másikat a buszhoz, vagy elkíséred egy orvosi vizsgálatra, vagy egy csésze kávé helyett kettőt viszel a másiknak. A kis tett is tett, és nincs olyan, hogy felesleges volt az elgondolás is. Adományozz és hidd el, hogy a karácsonyi hangulat még a vizsgaidőszakot is felül tudja múlni!
Képek forrása: Pexels
Forrás: 1.
Goszpodinov Emese vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Kaposvári Képzési Központ másodéves Radiográfia hallgatója. Az InfoZió magazin szerkesztője, és a Pécsi Egyetemisták Magazinjának cikk írója vagyok. Ezenkívül kettő éve munkálkodok a Képzési központunk Küldöttgyűlési Tagjaként. Sosem okozott gondot, hogy utána kérdezzek dolgoknak, és az sem, ha egy interjúalanyt kellett felkeresnem, és interjút készítenem vele. Hatalmas megtiszteltetés, hogy a PEM tagja lehetek, és kíváncsian várom, mit hoz a jövő!
1 thought on “Adományozás lélektana”
Comments are closed.