A valóság, ami véresebb, mint azt gondolnánk – Horrorisztikusan igaz történetek I. rész

Mi a véleményed?
+1
1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

A Disney alkotóitól megszokhattuk, hogy „Minden jó, ha a vége jó”, vagyis hogy a jó mindig győzedelmeskedik, a gonosz pedig minden alkalommal elnyeri a méltó büntetését. Igaz, semmi nem megy zökkenőmentesen, ezeknél a meséknél is megtapasztalhatjuk a szereplők közti konfliktusokat, nézeteltéréseket, illetve némi harcot is. Valójában ezek az eredeti Grimm mesére is igazak, de a történet ennél sokkal, de sokkal véresebb.

Vannak itt figyelemre méltó gyilkosságok, szemkivájás, de még nemi erőszak is. Most pedig kalandozzunk el az ősi mesék véres valóságában, amelyeket Quentin Tarantino is megirigyelne!

Hófehérke és a véres vascipő

Ez a történet egy bajor nemes, Margaret von Waldeck történetén alapszik, aki a 15. században élt. A falfehér bőrű, de mégis gyönyörű nő testvére rézbányában dolgoztatott kisgyermekeket, ahol a borzasztóan nehéz fizikai munka hatására eltorzult az egész testük, és ezért hívták őket törpéknek.  Azonban nemcsak ebben hasonlít Margaret Hófehérkére, hanem abban is, hogy Margaret mostohaanyja gyűlölte őt, a mostohalányát – ugyanúgy, ahogy a történetbéli mostoha Hófehérkét. Ez végett a brüsszeli udvarba küldte a szerencsétlen lányt, hogy megszabaduljon tőle. Majd – a karma segítségével – a kitaszított hölgy később a spanyol koronaherceg, II. Fülöp szeretője lett.

A “Hófehérke és a hét törpe” története európai mesévé fejlődött, amely a leghíresebb meséből, a Grimm testvérek írásaiból maradt fenn. A két testvér 1854-ben, a Disney pedig csak 1937-ben tette közzé ezt a történetet. A Disney e verziójában a befejezést leszámítva gyakorlatilag minden az eredeti történetet követi, ami azért mi tagadás, jóval horrorisztikusabb, mint a mesében. Ugyanis itt a gonosz boszorkánynak egy pár fűtött vascipőt kell viselnie, és táncolnia kell benne, míg meg nem hal.

Érdekesség, hogy maga Hitler is hű támogatója volt ennek a történetnek, ami helyesen tükrözte e történet kegyetlenségét. Azért nem egy esti mese, nem igaz? 

Csipkerózsika és az erőszaktevő szőke herceg

A “Csipkerózsika” a mesevilág egyik leghíresebb története, legalábbis a lányok körében biztosan. Először egy híres francia mesemondó, Charles Perrault írta meg és tette közzé a történetét, addig csak szájhagyomány útján élő történet volt. Az 1800-as években a Grimm testvérek is nagyon hasonló történetet rögzítettek. A Csipkerózsika egyik őskori története azonban a XVII. századi nápolyi udvaronc, Giambattista Basile nevére vezethető vissza. Az eredeti történet első néhány jelenete valójában nagyon hasonlít az 1959-es Disney-adaptációhoz: tündérkeresztanyák, keresztelő és persze az elmaradhatatlan szülinapi átok. Aztán ahogy a nagykönyvben is meg van írva, egyszer csak felbukkan a szőke herceg fehér lovon, és a Basile-féle sztoriból minden lesz, csak gyerekmese nem!

Amíg a Disney változatban a herceg egy szerelmi csókkal törte meg az átkot, addig az eredetiben konkrétan megerőszakolja az alvó Csipkerózsikát, illetve ha ez nem lenne elég, a férfi ráadásul nős is. Ám hősnőnk még ekkor sem ébred fel, ellenben teherbe esik. Majd kómában megszüli két gyermekét, amikor is az egyik csecsemő végül kiszívja ujjából a szálkát, megtörve ezzel a szörnyű átkot. Csipkerózsika nem sokkal ez után fogja magát, és a királyi udvarba megy, ahol véletlenül összefut a királynővel, aki bődületes haragra gerjedve elevenen el akarja égetni a szépséges lányt. A herceg azonban nem bírja tétlenül nézni, közbelép, és végül máglyához dobja feleségét, a királynőt. Na, ez sem túl barátságos befejezés…

Kíváncsiak vagytok Rapunzelre és az öngyilkos hercegére, vagy Hamupipőkére és a szemkivájó madaraira, illetve a hercegnőre és az agyonütött, lefejezett és felgyújtott békakirályfira? Mert akkor következik a folytatás.