A Tettye varázslatos kincsei – 1. rész: A Tettyei Romok

+1
0
+1
0
+1
2
+1
0
+1
0
+1
0

A Tettye varázslatos kincsei című cikksorozatunk első részében a Tettye  egyik ikonikus jellegzetességét szeretnénk részletesebben bemutatni. Az előző, bevezető részben már megismerkedhettünk a Tettye környezetével, rövid történetével, és legfőbb nevezetességeivel, az elkövetkezőekben pedig ezeket fogjuk részletesebben bemutatni, ismertetni.

A Tettyei Romok a Tettye egyik kiemelkedő részén, a park teraszos képződményein foglal helyet, ahonnan csodálatos panoráma nyílik az alatta elhelyezkedő Pécs városára. A romok ma is látogathatóak, s elérhetővé, átérezhetővé teszi számunkra a letűnt idők emlékezetét. Gyakran kerülnek megrendezésre különböző rendezvények is, többek között itt szokták megtartani a Pécsi Szabadtéri Játékokat, valamint a Pécsi Országos Színházi Találkozó bizonyos programjait is. A reneszánsz villa épülete az egykori tettyei bányaudvar déli peremére épült, hogy onnan csodálhassák meg a Pécs és környezetének arculatát egy mellvértszerű korlátfal mellől. Érdekesség, hogy az épületet eredetileg mésztufára alapozták és a feltételezések szerint már a középkorban önálló vízvezetékrendszerrel büszkélkedhetett.

De mi is ennek a romnak a története és hogyan maradhatott fenn ilyen monumentális állapotban ez az épület? Jelen cikkünkben ezt fogjuk körbejárni.

A középkor

Építésének a kezdetét nem tudjuk, írásos adatok nem állnak rendelkezésünkre a pontos dátumot illetően, csak abban lehetünk biztosak, hogy a reneszánsz stílus jegyeit tartalmazó épület Szathmáry György pécsi püspöksége (1505–1521) alatt épült – feltételezhetően egy olasz építész tervei alapján. Ez utóbbit bizonyítja az, hogy Olaszországban számos, ehhez hasonló kivitelezésű reneszánsz villa található (pl. chigi villa).

Szathmáry György püspök egy igazi reneszánsz főpap volt, aki munkája mellett mindig szakított időt a tudományok és a művészetek művelésére, ennek révén számos építkezést hajtott végre a város területén – pl. a székesegyházi oltár és a püspöki palota bővítése is az ő nevéhez köthető. Ez nem is lehet véletlen, hiszen a Dél-Dunántúl az egyik kiemelkedő terület volt a reneszánsz korai időszakában Magyarországon. Ez jól tetten érhető Szathmáry püspök elődjének, Ernuszt Zsigmondnak (1473–1505) a tevékenységén is, aki szintén nagyszabású építkezéseket folytatott Pécsett, azonban ezt még a késő gótika stílusjegyei által tette – ezzel megfelelő alapot szolgáltatva Szathmáry püspök reneszánsz építkezéseihez.

Szathmáry püspök ugyanis állandó lakóhelyként tekintett a városra, elbűvölte az itteni környezet, így tudatos reneszánsz mecénásként az összes püspöki épületet átépítette.1521-ben hagyta el Pécs városát, hogy betöltse az esztergomi érsek és a főkancellári méltóságot, amit haláláig viselt (1524).

A Tettye pedig egy külön jelentőséggel bírt a reneszánsz püspök számára. A 16. században ugyanis rossz gazdasági évek vették a kezdetüket, amely révén csökkent az általános építkezési kedv a városban, amely a Pécs környéki bányák bezárásához vezetett. Így tette rá a kezét Szathmáry a bezárt bányaudvar területére, ahol püspöki vadaskertet létesített, amelynek központját a bizonytalan datálással felépített villa tette ki.

Így nézhetett ki Szathmáry reneszánsz villája egy rekonstrukciós videó szerint:

A török hódoltság időszaka

Az 1526-os mohácsi csatavesztést követően az országban közel 150 éves török uralom vette kezdetét. 1541-ben elesett Buda, az ország fővárosa, így az Oszmán Birodalom elért hatalma fénypontjára, és véglegesítette a Magyar Királyság három részre való szétdarabolódását. Ennek következtében 1543 júniusában Pécs városa önként behódolt az oszmán áradatnak, így Pécs városa is török hódoltság alá került. Ennek következtében a törökök birtokba vettek mindent a városban és a városon kívül egyaránt – így került a kezükre Szathmáry püspök reneszánsz villája is.

A források alapján úgy látszik, hogy a palota alapvetően épségben kerülhetett a hódítók kezébe, mivel egyes vélemények szerint a jelenlegi falakon török átépítés nyomai nem figyelhetőek meg, ennek viszont ellentmond egy másik vélekedés, miszerint a villa keleti szárnya mellé egy tornyot építettek, ami őrtorony, vagy minaret funkcióját tölthette be.

A villába hamarosan török dervisek költöztek be, akik vagy a „keringő” mevlevik dervisek, vagy pedig a bektasi dervisek lehettek. Az előbbiek esetén adatunk van arról, hogy ő nekik Pécsen működött az egyetlen magyarországi kolostoruk, ellenben a bektasikról viszont sokkalta több információ áll rendelkezésünkre. Róluk tudjuk, hogy szoros kapcsolatban álltak a hadsereggel, amely okán főként a katonai központok mellett telepedtek le. Ők alkották az iszlám legfelvilágosodottabb rendjét, akik pártolták a művészeteket, valamint béke idején pedig a környékhez tartozó földeket művelték és ipart is űzhettek. Mindezeken felül egy érdekes tény azt is kiemelni, hogy az albániai főváros határában lévő kolostorukat még mind a mai napig Tettyének nevezik… Nem is kérdéses, hogy az általunk bemutatott terület is innen kapta a nevét.

1686. október 21-én érkezett el Pécs városa számára is a felszabadulás az oszmán uralom alól. Az ostrom révén a város romokban hevert, s ez a rombolás nem kerülhette el a tettyei derviskolostort sem, azonban az már kérdéses, hogy az épületet a kivonuló törökök, vagy éppen a területre érkező német zsoldosok pusztíthatták el. Mindenesetre ezt követően az építmény romos állapotba került, s csaknem lakhatatlanná vált.

A 19. században

A 18. századtól kezdve beszélhetünk romokról a Szathmáry villa esetében, ugyanis ekkor az épület teljesen elhanyagolt lett, csupán az épen maradt épületrészen laktak csak erdészek, viszonylag rövid ideig. Többször is le akarták bontani, de végül erre nem került sor – szerencsére.

A visszafoglaló háborúkat követően Vecchi Gábor és családja szerezték meg a területet. 1701-ben a pécsi káptalan kezébe került, majd 1714. június 11-én pedig egy súlyos robbanás rázta meg a falakat a szomszédos lőporos malmok meggyulladása következtében, amik végképpen romokkal tették összehasonlíthatóvá. Ez után a káptalan káposztáskertként használta a romot és környezetét. Később a püspökség kezébe került, azonban nem használták, mivel nem jó a megközelítése, így a lakosság a terület és környéke iránti fokozódó látogatottsága révén maradhatott csak fenn. 1780-ban Pécs elnyerte a szabad királyi város címet, amely következtében április 19-én tartották az első népünnepélyt a Tettyén, ahol ökröt sütöttek, zsemlét készítettek, valamint hordókat is csapra vertek.

Később a városi erdészek lakóhelye lett, s 1830-ig szegények is itt húzták meg magukat. Ezt követően kerülhetett sor az első renoválásokra, mivel egyre népszerűbb lett a kirándulók körében különösen Húsvét és Pünkösd hétvégéjén – annak ellenére, hogy többen is le akarták volna rombolni ekkor, hogy pl. cukorgyárat létesíthessenek a területen.

1891. június 21-én maga a császár, Ferenc József is felkereste a város felett elhelyezkedő Tettyét, ahol ekkor tiszteletére tűzijátékot is rendeztek. 1892-ben pedig ismét a területen járt, hogy felavathassa az új vízvezetéket, amit később róla neveztek el. Ezt követően a századforduló előtti években felröppent egy álhír, miszerint a romokat el fogják pusztítani, így több megörökítő festmény is készült a reneszánsz villa romjairól.

A 20. században

Az évek során fokozatosan egyre divatosabb kirándulóhely lett a Tettyéből, ahol sok ünnepséget tartottak. 1904-ben egy állagmegóvás vette kezdetét, ahol ismételten biztonságossá tették az omladozó romokat. 1911-ben Reéh György hatalmas munkájában dolgozta fel a romok történetét, ill. ekkor született meg Pilch Andor rekonstrukciós rajza is a villáról. 1957-ben pedig Parádi Nándor végzett ásatásokat a területen a hely történetére vonatkozóan.

Ezt követően pedig a rendszerváltás után került sor a terület újra rendezésére: a vár elé szökőkutat helyeztek, valamint ekkor építették fel az ikonikus nyári színpadot, ill. a kiránduló családok számára kukákat és padokat is kihelyeztek a park területére.

Napjainkban

A Tettyei Romok mai arculatát döntően a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa-projekt következtében nyerte el, azonban a rekreációs újítások csak 2012-re készültek el, mivel 2010 áprilisában az épület bástya része megmozdult és vészesen elvált az épület főrészétől. Legutóbb 2019-ben volt szükséges a romépület stabilizálása, mivel mély repedések keletkeztek a hajdani palota falán.

A 2010-es renoválás közepette a romokat kiegészítették egy L-alakú acélszerkezettel, ami egyfajta kilátót testesít meg a romok között, azonban ennek az acéltestnek a felhúzása számos nemtetszést váltott ki az idelátogatók közül.

Ti hogy gondoljátok, nektek tetszik az új épületrész, vagy inkább a régi romok nyerték el jobban a szimpátiátokat?

Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, kiemelt kép, kép1, kép2, kép3, kép4, kép5, kép6, kép7