A legenda, aki kibírta a világ megpróbáltatásait -Ernest Hemingway

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
1
+1
+1
+1
+1

Ernest Hemingway a 20. század egyik legnagyobb írója, aki elnyerte a Pulitzer-, és az írói Nobel-díjat az „Az öreg halász és a tenger” című művéért. A világ irodalmárjai szerint Hemingway gyökerestül megváltoztatta az amerikai irodalmi stílust, amit az utána következő írók vagy lekopíroztak vagy teljes egészében (és láthatóan) elkerültek. 

Azonban, úgy érzem Hemingway élete sokkalta érdekesebb, mint az irodalmi páyafutása. Bár sok írónak volt vad személyisége és persze többen is éltek valami hallucinogén szerrel, de Hemingway közülük teljes mértékben eltér és talán a kora egyik legveszélyesebb életét élte.

Kezdjük a legelején. Ernest Miller Hemingway 1899 júliusában született. Édesapja fizikusként tevékenykedett, míg édesanyja zenészként. Gyermekkora nagyrészt eseménytelenül telt. Gimnáziumi tanulmányai után újságírónak kezdett el tanulni. Az I. Világháború során jelentkezett a Vöröskereszthez, mint mentőautó-sofőr. Amikor épp Milánóban szolgált, felrobbantották azt az elsősegélysátrat, ahol éppen segédkezett, így az ezt követő hat hónapot kórházban töltötte, mivel életveszélyes, gránátrepeszek által okozott, lábsérüléseket szenvedett el.  A kórházban megismerkedett egy francia nővérrel, akivel eldöntötték, hogy amint kikerül Hemingway a kórházból, összeházasodnak. Hemingway a kórházból kikerülve hazament készülni az esküvőre, de eközben a nővér megismerkedett egy olasz katonával és elmenekült vele. Ennek következtében Hemingway nem tudott megbízni az életébe kerülő nőkben.

Ezután elkezdett a munkájába temetkezni és egy újság külföldi tudósítójaként kezdett el dolgozni. A szobatársának húgával egymásba szerettek és eldöntötték, hogy összeházasodnak. Szerencsésnek mondhatták magukat, mert Párizsba költözésük után, jó barátokra találtak Gertrude Stein és Pablo Picasso személyeiben. Hemingway úgy gondolta, hogy készen áll az első publikálására és belevetette magát egy új projektbe. Elköltöztek Torontóba, ahol is megszületett Hemingway első gyermeke, és első könyvének publikására is sor került The Sun Also Rises címmel. A kortársai szerint ez a könyv gyökeresen megváltoztatta az amerikai irodalmat és egyszerű, de mégis dekoratív narrációjával kenterbe verte az akkori díszes amerikai klasszikusokat. Ezután visszaköltözött feleségével Párizsba, ahol megtett egy ezentúl többször is megismétlődő ciklust. Megcsalta a feleségét, elvált tőle és összeházasodott azzal a nővel, akivel megcsalta. Emellett még volt ideje néhány meghatározó könyv publikálására is. 

Nem sokkal később felvágta a koponyáját, mivel megrántott egy zsinórt, amivel kiszakított egy plafonra rögzített reflektort, ezt azért tette, mert azt hitte ez egy wc lehúzó zsinór. Kansas City-be költözött, ahol megszületett második gyermeke is, viszont még ebben az évben édesapja öngyilkos lett. Ezt követően valamilyen oknál fogva (nem tudjuk miért) elkezdett medvékre vadászni és egy Kansas City-ben megtalálható vadászkocsmában rekordot állított fel mint „Az ember, aki több medvét lőtt le egy hét alatt, mint mások egy évben”. 

Ezek után autóbalesetet szenvedett, megszületett a harmadik gyermeke és sokat utazott.  Egyedül elutazott Afrikába, ahol vadállatokra vadászott, nem sokkal később Afrikában vérhast kapott. Kiadott egy újabb könyvet és kiköltözött Kubába, ahol lábon lőtte magát egy sörétessel miközben egy cápára célzott a vízben. Majd újra megcsalta a feleségét, elvált tőle és összeházasodott azzal a nővel, akivel megcsalta. 

 

Kiadta az Akiért a harang szól című könyvét, amiből néhány hónap alatt fél millió példányt kelt el, majd nevezték Pulitzer-díjra, de az anti-háborús nézetei miatt a bírák leszavazták a művét. Majd újra megcsalta a feleségét, elvált tőle és összeházasodott azzal a nővel, akivel megcsalta.

Itt jön még egy tipikus Hemingway tett, amikor is kinevezte magát egy Párizs környéki népfelkelés vezérének és ennek következtében a genfi egyezmény (bűnöző-kiadatási és külföldi védelmi egyezmény) megszegésével Franciaország beperelte. Ezt teljesen megmagyarázatlan okokból megúszta. Tüdőgyulladást kapott, visszaköltözött Kubába, és ott az újonnan szerzett szabadidejét a hajóján töltötte, ahol egy teljesen illegálisan felszerelt gépfegyverrel és egy halom kézigránáttal náci torpedós tengeralattjárókra vadászott. 

Volt még néhány autóbalesete, még három agyrázkódása, és véresre lett karmolva, miközben egy oroszlánnal játszogatott. Ezután depressziós lett, ebből kifolyólag alkoholista és erősen elhízott lett, de ezek után is kiadott még néhány könyvet. Később visszautazott Afrikába, hogy folytathassa a vadállatokra való vadászatot. Itt túlélt két repülőbalesetet, amelyek között 24 órára sem telt el. Ezek után egy teljes listányi problémája lett, mint például; koponyatörés, belső vérzés, megrepedt gerinc, lyukas máj, elsőfokú égés és lebénult záróizom.

Ezután elnyerte a Nobel-díjat az „Az öreg halász és a tenger” című művével. Majd a későbbiekben az FBI első igazgatósági tagja, J. Edgar Hoover egy aktát nyitott Hemingwayről. A paranoiássá vált írónk egy kubai széfben otthagyott több személyes tárgyat, majd Idahoba költözött,mivel félt, hogy az FBI figyeli őt, (ami természetesen így is volt), mivel az 1940-es évek nagy részében a KGB-besúgóként tevékenykedett. A betegségei listája folytatodótt; a hepatitisz, a vesegyulladás, a magas vérnyomás, a hemokromatózis, a vérszegénység és az impotencia is megtalálta.

Az élete utolsó szakaszaiban elmegyógyintézetek és az otthona között ingázott, addig, amíg néhány hónapra bezárták egy elmegyógyintézetbe, ahol teljesen tönkrement agyilag a sok elektrosokk terápiától. Miután kiengedték, agyilag már nem volt teljesen tiszta. A pszichiátria szerint elkezdett visszaesni egy öngyilkos állapotba, ezért még három hónapra visszazárták. Amint kiengedték, hazament, és a kedvenc 12-es kaliberű sörétesével véget vetett az életének.