A Krampusz legendája

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

A legtöbb ember az adventi és karácsonyi időszakot várja a legjobban, amikor hangulatos fénysorok díszítik az utcákat, kellemes karácsonyi énekek szólnak a hangszórókból és egy könnyed forralt borral tud felmelegedni a hideg időben. A gyerekek alig várják, hogy elérkezzen az első bekarikázott dátum a naptárban, december 6-a, és megjöjjön a Mikulás az áhított ajándékokkal. A mesék és legendák szerint a Mikulás állandó kísérője nem más, mint a Krampusz, aki a rossz gyereket virgáccsal rettenti el a további rosszaságoktól. De vajon tényleg csak ennyit tesz a Krampusz? 

Talán mi még a szerencsésebb korosztálynak mondhatjuk magunkat, akiket nem ijesztgettek a szüleik olyanokkal, hogy „Viselkedj rendesen, különben a Krampusz magával visz az Alvilágba!”, azonban ez a mondás pár évszázaddal ezelőtt még hatásos nevelési módszernek bizonyult az alpesi családok körében. Pontosan nem lehet megállapítani, hogy honnan is származik a Krampusz legendája. Hiszen bár a 17. századtól kezdve egybefonódik a Mikulás és a Krampusz alakja, az utóbbi eredete mégis távolabbi időkre nyúlik vissza, egészen a germán és viking mondavilágig. Egyes vélemények szerint magának Hélnek, az Alvilág istennőjének gyermeke. Egy másik néphiedelem szerint a Krampusz és néhány manója előszeretettel látogatta meg a tiroli hegyek között fekvő falvakat, ahol az egyik kedvenc elfoglaltságuk a lusta és bajkeverő gyerekek büntetése volt. Büntetés alatt pedig azt értem, hogy ostorukkal mértek csapást ezekre az emberekre. Akkoriban valahogy nyoma sem volt a ma ismert, néhány centiméteres, aranyozott virgácsoknak, az ő ostora jóval nagyobb, csípős ágakból álló vesszőköteg volt, ami komoly fájdalmat tudott okozni. 

A Krampusz neve vagy az ónémet karmot jelentő krampen szóból ered, vagy pedig a bajor Krampn kifejezésből, amely valami élettelenre és romlottra utal. Már magában a nevének jelentése sem túl bizalomgerjesztő és akkor még nem ejtettünk szót a megjelenéséről. A Krampuszt az évszázadok alatt minden néphiedelem a lehető legfélelmetesebben próbálta ábrázolni. Ezek közül a leginkább ismert változat a sötét szőrű, ördögi lény, amely hatalmas agyarakkal rendelkezik, szarvakat visel a fején és a testére kötözve egy harangot hordoz, amely figyelmeztet az érkezésére. A hátán egy üres zsákot cipel, amelyben elviszi majd a rossz gyerekeket, illetve a kezében láthatjuk az elmaradhatatlan virgácsot is. Hát mit ne mondjak, én se lennék túlzottan elragadtatva, ha egy ilyen alak jelenne meg éjszaka az ajtómban. 

 

EZT OLVASTAD MÁR?  Útikalauz az animék világához

Érdekes tény, hogy a szarvait csak a kereszténység elterjedése után kapta a Krampusz. A keresztény vallás megjelenése és elterjedése sokat formálta és elnyomta a pogány hagyományokat, ezzel együtt a Krampusz figuráját is finomította és kissé háttérbe is szorította a kedvelt Mikulás mellett. A 16-17. századra leginkább a folklór újfajta ördögalakjaként híresült el, a kolostori iskolákban bemutatott mikulásjátékoknak köszönhetően. Ekkor kezdett elterjedni az a szokás, miszerint a Krampusz a Mikulás félelmetes kísérője, aki megbünteti a rosszakat. 

A finomodó hagyományok szerint a krampuszok december 5-én este érkeznek a házakhoz, viszont kizárólag a rossz gyerekeket látogatják meg. Ezért nevezik ezt az estét azóta is a Krampusz éjszakájának. Míg a Mikulás cukorral és csokoládéval lepi meg a jó gyerekeket, addig a Krampusz virgácsot vagy szenet rak a csínytevők csizmájába. Rosszabb esetben elragad és az Alvilágba visz. A német nyelvterületeken ma is vannak bizonyos városok, ahol a Krampusz éjszakáján beöltöznek az emberek és félelmetesebbnél félelmetesebb krampusz jelmezekben vonulnak az utcákon. Egy másik vicces hagyomány, amely bár nincs pontos dátumhoz kötve, mégis a krampuszokhoz kapcsolódik, hogy a felnőttek nagy mennyiségű alkohol elfogyasztását követően krampuszjelmezben futnak az utcán. Ezt hívjuk krampuszfutásnak. Az 1890-es években pedig, ahogy az újságok és magazinok egyre inkább elterjedtek, megjelentek az úgynevezett krampuszképeslapok. Kezdetben még a klasszikus gyerekeket büntető krampuszalakot ábrázolták, de később viccesebb változataik is megjelentek, leginkább a felnőttek szórakoztatására, hiszen ezeken a Krampusz nőket csábít el. 

Összességében, bár a német nyelvterületeken leginkább a Krampusz büntető alakja terjedt el, aki megkorbácsolta vagy esetleg a jeges vízbe hajította a gyerekeket, mégsem tekintettek rá igazán negatív figuraként. Nem tartották a gonosz megtestesítőjének sem, ennél fogva a „gonosz Mikulás” hasonlat se helyes. A jóságos Mikulás kísérőjeként az ő feladata volt a büntetés. 

Források: 1, 2, 3, 4