A digitalizáció hatása a filmes piacra – Interjú Péter Csabával

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
1
+1
+1
+1
+1

Az internet rohamos terjedésével egyidejűleg a digitalizáció a zenéket és filmeket árusító boltok, illetve filmkölcsönző üzletek népszerűségét erőteljesen elkezdte leépíteni. Ennek oka egyszerű. A legtöbben megtaláltak minden filmet és zenét online, méghozzá ingyen, így nem látták értelmét a kölcsönzésnek vagy vásárlásnak.

Emlékszem, volt is akkoriban egy népszerű és kellemetlen vicc.
Megkérdezik a videókölcsönzőben a fiatalt:
-Segíthetek valamiben?
-Nem, köszönöm, csak körbenézek, milyen filmet töltsek le otthon.

A fiatalok most biztosan ferde szemmel néznek. Mégis miért kölcsönözne bárki pénzért egy filmet, ami ráadásul nem is lehet az övé? Bármilyen furcsán is hangzik, ez bizony így volt régebben, és mindenki szerette ezt a szolgáltatást. Ez volt akkoriban egy könnyű és olcsó módja annak, hogy az ismerősök összeüljenek egyet filmezni, ha nem a reklámmal teli tévében néztek ki maguknak valamit, ugyanis nemcsak olcsóbb volt, mint megvenni egy filmet DVD-n, hanem egyszerűbb is volt beszerezni, akár egy kisvárosban is több kölcsönző volt. Mostanra a kölcsönzők funkcióját többnyire a könyvtárak vették át, ahol aprópénzért lehet kölcsönözni DVD-t és VHS-t. A DVD-filmek ára is megfizethetővé vált.

2015-ben az STI Kft. szerint – aki a magyar kölcsönzőknek filmeket szállított – alig 30 filmkölcsönző maradt az országban, azonban ez a hanyatlás már nagyon a vége felé volt. Akik még a 2010-es évek után is nyitva tartottak, azok feltehetőleg bővítették a kínálatukat. Most már lehetett kávézni, lottózni és sörözni is, de van hely, ahol a kölcsönzés mellett szolárium is elérhető, ha az esti filmezés előtt jó színben akarunk feltűnni.

Mindenképp meg akartam kérdezni egy szakmabelit, hogy miként vélekedik az aktuális helyzetről. Egy kölcsönző tulajdonosával szerettem volna beszélgetni, de mind bezárt. Ekkor eszembe jutott, hogy van a szülővárosomban egy üzlet, ami ezzel foglalkozik.

Marcaliban járunk, és a Péter’s POP SHOP Film & Zene tulajdonosát és üzletvezetőjét, Péter Csabát kérdezem.

Mikor nyílt az üzlet?
Péter Csaba:
1995-ben. A 26. évet taposom.

Hogyan érintette az internet terjedése a forgalmat?
Péter Csaba:
Mindenképpen negatívan, csökkent a forgalom. Mondhatom azt, hogy a digitalizáció miatt is. Nem számoltam ki, és nem egyik pillanatról a másikra, de biztosan többet, mint 50%. Elkezdődött a 2000-es évek elején, és évek alatt lecsökkent. Pár év alatt a csúcsév 50%-át elvesztettem. Egy mostani december egy húsz évvel ezelőtti február.

 

 

Volt az üzlet profiljában az évek alatt változtatás, hogy nyitva tudj maradni?
Péter Csaba:
Nem volt változtatás, minden maradt. Az utóbbi 1-2 évben kezdett visszajönni a feketelemez, ugye a vinyl. Az végül is hanglemez, mert valamikor a hanglemezből lett a CD. Mondjuk, én akkor még nem csináltam ezt a boltot. Most reneszánszát éli, de különben a zenébe vág az is.

Gondolkodtál-e valamikor a kölcsönzésen?
Péter Csaba:
Megcsapott a szele, de komolyan sose foglalkoztatott ez. Sajnáltam volna ezeket az új és drága dolgokat odaadni, mert láttam párszor, hogy bánnak emberek ezekkel a drága holmikkal, és nekem az nem hiányzott, hogy visszahozzák vagy nem hozzák, és akkor ott vitatkozni velük, hogy miért így hozták vissza, ilyen állapotban. Mindegyiket ellenőrizgetni, stb. Zenei CD-ket nem is lehetett sose kölcsönözni, filmeket lehetett. Amikor még ment a filmkölcsönzés, akkor a kereskedelmi DVD árak is magasabbak voltak, mint most. A kölcsönzési joggal rendelkező filmek beszerzési ára pedig még azoktól is jóval magasabb. Tehát az amúgy is drága filmeket még drágábban kellett volna megvenni kölcsönzési joggal, na most azokat odaadni bárkinek… Ez sosem foglalkoztatott.

Voltak, akik azt mondták, hogy ennek nincs jövője?
Péter Csaba:
Hogyne! A mai napig vannak. Sokszor az van, hogy nyáron, amikor nyitva van az ajtó, és itt megállnak idegenek, rácsodálkoznak, hogy mi ez, meg hogy még van ilyen. Néha beszélnem se kell velük, csak hallom, amit mondanak. De vannak nekem itt törzsvásárlóim, és ők is azt mondják, hogy csodálkoznak, hogy ez még tud működni.

Ilyenkor én is azt mondom, hogy én sem értem. Meg azt, hogy az én generációmmal, plusz még egy olyan 5-10 év, és akkor ez tényleg meg fog halni.

Én 50 éves vagyok, aki most 40, azok még úgy, ahogy. Az alatta lévők között még van pár megszállott gyűjtő, de ők már olyan kevesen lesznek, hogy ezt már nem fogják eltartani.

EZT OLVASTAD MÁR?  A TETT- egy váratlan gyilkosság, igaz történet alapján

Hogy tudod felvenni a versenyt a multik filmjeinek és zenéinek az áraival?
Péter Csaba:
A TESCO-ban már régóta nincsenek zenék. A filmes részleg is nagyon lecsökkent. Nagyobb városban nem jártam TESCO-ban, lehet, hogy ott több van.

Úgy szoktam mondani, hogy ezt a profilt nemcsak az internet és a digitális világ tette tönkre, hanem a multik is.

Szerintem az egész világon és Magyarországon is. Itt tudom, mert a saját bőrömön tapasztaltam. Ugyanis amikor a multik megjelentek, ők tartottak mindent. Miután tönkretették a kisboltokat, mint én, utána nem tartottak zenét. Ez persze nem úgy volt, hogy úgy döntöttek, hogy majd ők kinyírják a kisboltokat, aztán nem tartanak zenét, hanem ez így alakult. Tehát amikor a multik megnyitottak Magyarországon, elkezdtek terjeszkedni, ott volt minden. Rengeteg zene, film. Az országban rengeteg ilyen kisbolt, mint én, bezárt emiatt. Akkor kezdődött el a hanyatlás, amit már említettem. Attól fogva már nem volt nekik elég jövedelmező, így elkezdtek „nem tartani” zenéket. Onnantól kezdve azok az emberek, akik még vettek volna eredetit, nem tudták hol megvenni, mert a nagyok nem tartottak, a kicsiket a nagyok tönkre tették, ezáltal a kiadók nem tudtak annyit eladni, amennyit szerettek volna, ezáltal elkezdtek kevesebbet gyártatni. Ez ilyen ördögi kör, és ezt a részét a multik tették tönkre. Nem lett volna szabad a kiadóknak, forgalmazóknak lefeküdni a multiknak.

Te üzleted hogy tudta ezt túlélni?
Péter Csaba:
Talán úgy, hogy ragaszkodtam ahhoz, hogy nekem ezt tudnom kell csinálni, mert ez nem munka, hanem szórakozás. Nem azért kezdtem el ezt a boltot, mert valamit csinálni kell, hanem mert mindig az volt az álmom, hogy egy ilyen hanglemezboltom legyen, vagy valahogy be tudjak kerülni egy rádióhoz. A zene volt az életem kicsi gyerek korom óta. Minden pénzemet lemezekre költöttem már akkor is. Aztán az élet fenéken billentett, és akkor így fejest ugrottam ebbe. Én talán jobban szerettem ezt, jobban ragaszkodtam ahhoz, hogy ezt csináljam, mint a többiek. Engem is ugyanúgy sújtott minden, mint a többieket. Mind a digitalizáció, mind a multik. Nem tudok rá más magyarázatot mondani. Én sem tudtam jobban csinálni semmit, mint a többiek. Esetleg én megszállottabb voltam.

És nem csak az anyagi részét néztem, nézem, hogy mennyire jövedelmező mindez, mennyi a profit. Akkor már én sem lennék.

Boldoggá tesz, ha egy vásárlónak tudom adni azt a zenét, amit kér. Esetleg ajánlok valamit, amit nem ismer, és ő ezért hálás. Én csak oda tudom ezt visszavezetni, hogy én jobban szerettem ezt csinálni, mint mások. Én nem sajnáltam, most sem sajnálom az időmet ettől. Mikor karácsony előtt nagyobb forgalom van, a csomagolásnak neki kell állni, lejövök vasárnap, és dolgozok előre, hogy hétfőn mindenkinek el tudjak küldeni mindent. Mert most már küldözgetni is kell, a helyiek nem tartanának el. Amikor még jól ment ez az egész, és megvolt az a sok üzlet az országban, én képes voltam arra, hogy elmentem a beszállító elé Székesfehérvárra saját autóval, hogy átvegyem az árut, és 1 nappal előbb itt legyen. Mert akkor még annyi üzlete volt Budapesttől idáig, hogy 2-3 nap volt, mire ide hozzám a “végekre” elért.

Milyen hatása volt a koronavírusnak a forgalmadra?
Péter Csaba:
Negatív irányba nem érzem, hogy ártott volna. Sőt, a júniusi hónap mindig gyenge szokott lenni, most meglepően jó lett, a többi meg a most már szokásos “épp, hogy élek”, plusz/mínusz. Nem tudom, miért. Féltem, hogy a szállítással gondok lesznek, zártak az országok, de hála Istennek, ebből nem vettem észre semmit.

Köszönöm szépen az interjút! További sok sikert!