A betegápolás és az orvoslás kezdete – avagy, hogy gyógyítottak az ókori egyiptomiak?

Mi a véleményed?
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1

Az ókori egyiptomiak rengeteg tettük és szokásuk révén ismertek. Kezdve a halottkultuszuktól az istentiszteletig, ez egyiptomi világ igen érdekfeszítő és meghatározó a történelem későbbi időszakaira nézve. Kevesen tudják azonban, hogy az orvostudomány is hozzájuk vezethető vissza.

Az egyiptomi orvosok több uralkodó udvarában is megtalálhatóak voltak, hiszen akkoriban a piramisok népe értett legjobban a különböző betegségek meggyógyításához. 

Kik voltak ezek a híres orvosok?

Ezt a nagyra megbecsült tisztséget papok töltötték be, így amikor valaki beteg volt, templomot keresett fel. A papok feladata volt mindenféle betegség ellátása, gyógyítása, és ezeket különböző, néha igen furcsa praktikákkal kezelték.
Minden orvos egy bizonyos testtáj vizsgálatára szakosodott, külön a szem betegségeire, ficamok, törések kezelésére, gyomorbajokra és szülészetre is.

Az orvoslás története

Az egyiptomi betegápolás kezdete Kr. előtt 3-4000-re nyúlik vissza. A legtöbb információt papiruszok rejtik, ilyen az Ebers-féle papirusz, amely több, mint 33 könyv másolásából jött létre. Ezeket a könyveket sajnos nem ismerjük, de az Ebers-féle papiruszból sok mindenre fény derül.

Képet kaphatunk többek között az egyiptomiak anatómia és élettani ismereteiről, melyek mai szemmel elég hiányosak, és érthetetlenek is lehetnek, azonban akkoriban ezek a felfedezések meghaladták a kor tudományát. 

Különböző tévhitek

Az úgynevezett Metu elmélet szerint minden csőszerű, vezetékszerű képződményt a testben metu-nak, azaz edénynek neveztek. Ide tartoztak az erek, ideget, ínak, az izmok, valamint az szív is. Felismerték, hogy a szív a központ, de úgy tartották, az egész érrendszer egy összefüggő edényhálózat, amely különböző testnedveket, valamint levegőt szállít. Ráadásul úgy gondolták, hogy 32 metu juttatja a levegőt a testbe a fejen keresztül, ami felveti azt a kérdést, hogy mennyire ismerték vajon a tüdő szerepét. 

A metuknak azonban más szerepük is volt. Szerintük ezek feleltek mindenféle megbetegedésért. Az emberi testet jobb s bal félre osztották, a jobb oldal szerveit az élet, a bal oldalét pedig a halál szerveinek tartották.

Az ókori egyiptomiak szerint, a szív a gondolkodás központja volt, azonban a szív betegségeinek egy részével tisztában voltak. Tudták kezelni például a szívburokgyulladást, valamint tudták, mi az a szívmegnagyobbodás.

Imhotep – a gyógyító félisten

A III. dinasztia idején Dzsószer fáraó uralkodása alatt élt egy Imhotep nevű polihisztor. Orvos, mérnök, író és költő is volt egyben, valósággal istenítették hatalmas tudása miatt. Ő tervezte a Szakkarai lépcsős piramist, Dzsószer fáraó sírját, ami a világ első monumentális kőépületének számít. Ezen kívül mai napig az egyiptomi orvostudomány megalapítójának tartják, sőt, egy elmélet szerint az egyik leghíresebb orvosi papirusz, az Edwin-Smith-féle papirusz szerzője is ő volt. Olyan betegségeket tudott gyógyítani, melyeket azelőtt senki sem, ilyen volt a például köszvény vagy a tüdővész.

Ezek lehettek az okai annak, hogy a halála után isteníteni kezdték, és kétezer évvel később már istenként tisztelték. Mítoszok is születtek róla, Nut fiának tekintették, illetve az igazság istennőjével, Maattal is összefüggésbe hozták. Emiatt sokáig mitikus figuraként gondoltak rá, csak a XIX. században bizonyosodott be, hogy tényleg élt, sírjának holléte azonban ismeretlen.

Gyógyításaik

Receptjeikben gyógynövényeket, ásványokat használtak fel, valamint élőlények egyes testrészeit, például belsőségeket, sőt, néhol akár férgeket is. Némelyik receptben említik a téglapor vagy a mész használatát is. Ezeknek a recepteknek a többségét az Ebers-féle papirusz tartalmazza, azonban néhány hozzávalót nem tudtak azonosítani, mert mitologikus nevekkel látták el őket.
Az Ebers-féle papiruszból kiderül, hogy a ricinusolajat kifejezetten jól ismerték, és ugyan arra alkalmazták, mint napjainkban.

Az erős vérzéseket kiégették, hogy megszűnjön a vérzés, a sebeket pedig méz és olaj keverékével kenték. Nem kötötték be a gyulladt területeket, mert az első lépés számukra a gyulladás megszüntetése volt.

Köhögési panaszokra forró kövek segítségével javasoltak inhalálást. Gyulladt, könnyező, száraz szemre különböző kozmetikai gyulladáscsökkentő festékeket, szemcseppeket, krémeket kevertek. Az egyik ilyen recept például megsütött ökörmájat tartalmaz.

A mitológia és az orvoslás kapcsolata

Nem meglepő, hogy itt is felmerül az egyiptomi mitológia, hiszen tudjuk, hogy a hitvilág nagyon fontos volt számukra és egy egész világot teremtettek isteneiknek.

Korábban említettem, hogy a metukat gondolták minden megbetegedés okának. Nos, a metuk megbetegedését pedig úgy tartották, hogy bizonyos túlvilági lények szervezetbe való behatolása okozza.

Emiatt az istenek segítségét kérték a fizikai gyógyítás mellé. Kötözésekkor, valamint orvosságok bevételekor ráolvasásokat végeztek, amely legalább olyan fontos volt a gyógyulás elérésében, mint a kezelés.

Elmondhatjuk tehát, hogy az ókori egyiptomi orvoslás és az általuk kifejlesztett gyógymódok megelőzték korukat. Kifejezetten előrehaladottnak számított tudásuk a számos hiányosság ellenére is.