2020: Végre vége!

Mi a véleményed?
+1
+1
5
+1
1
+1
+1
+1
+1

Emlékszel még 2020-ra? A válasz valószínűleg: Sajnos igen! Habár a tavalyi problémák az új évvel sem értek még véget, de legalább mind beírhatjuk a LinkedIn profilunkba, hogy túléltük a hírhedt dupla 20-ast. Ha felidéznéd a szép emlékeket, vagy netán újra traumatizálnád magad, a Netflix saját gyártású ál-dokumentumfilmje, a 2020: Legyen már vége! tökéletes választás lehet. Kiváló összegzője egy cseppet sem kiváló évnek.

A Black Mirror-ral már sikert aratott alkotógárda új, de mégsem ismeretlen szemszögből közelítette meg a történéseket. A félreinformált, de önfejű átlagemberek, a hazug és nemtörődöm politikusok, a lehető legkevésbé hozzáértő kommentátorok szemüvegén át mutatják be az évet, amelynek mindannyian csak a végét vártuk.

A film igazi sztárparádét vonultat fel. Először is említsük meg a narrátort, a legendás Laurence Fishburnet, majd az első filmkockákon feltűnő Samuel L. Jacksont, azaz Dash Bracket riportert, azon kevés szereplők egyikét, aki sajátos stílusban ugyan, de reálisan látja a problémákat. A legtöbb esetben hasonlóan objektív véleményt alkot a pszichológus Dr. Maggie Gravel (Leslie Jones – Szellemirtók) és a tudós Pyrex Flask (Samson Kayo – Truth Seekers). Ők azok a szereplők, akinek a véleményére érdemes lenne hallgatni; mégsem tesszük.

Nem sokkal ezután megismerjük a másik véglet egyik képviselőjét, a pökhendi történészt, Tennyson Foss-t, Hugh Grant alakításában. Ő az egyike azoknak, akik teljesen másképp állnak a történetmeséléshez. Rangja miatt az átlagemberek kétkedés nélkül elhisznek mindent, amit mond, azonban a professzor úr kénye kedve szerint módosítgat a tényeken. Hasonlóan nagy elismerésnek örvend, mégis kétes információkat közvetít a sajtótitkár Jeanetta Grace Susan (Lisa Kudrow). Habár az ő feladata az objektív tájékoztatás lenne, leginkább csak hazudik, majd letagadja a korábban állítottakat, majd újból hazudik. Nem felejthetjük el az egocentrikusság csúcsaként ábrázolt II. Erzsébet angol királynőt (Tracey Ullman – The prom – A végzős bál) sem, akinek a legtöbb felmerülő probléma csak egy-egy újabb, természetesen másnak kiadandó feladat.

Persze a nézőket, a hétköznapi embereket is reprezentálni kellett a filmben, és naná, hogy őket is görbe tükör által ábrázolják! Leginkább két ilyen ember szemszögét ismerjük meg, Kathy Flowers-ét (Cristin Milioti – Palm Springs), a kisvárosi anyukáét, „a Karen-ét”, aki a Facebookon olvasott összeesküvés-elméletekből informálódva alakítja véleményét, és Gemma Nerrick-ét (Diane Morgan – Motherland), aki bár elképesztően tudatlan és nem rendelkezik szinte semmi információval, de ez nem zavarja a véleményalkotásban. Az ő otthonuk kényelméből nézve az egész év nem tűnt többnek egy rossz filmnél, szürreális történetek hosszú sorozatánál. 

Ha őszinték szeretnénk lenni, Kathyhez és Gemmához hasonlóan, a COVID-19 víruson kívül a mi életünkben sem történt semmi nagy változás az évben. Inkább csak sokkoló volt nézni, hogy mi történik tőlünk oly’ távol. A legtöbbünk a fent említett két szerepben töltötte az évet. A legtöbb információt a közösségi oldalakról, és a többé-kevésbé manipulált médiából szereztük, a szereplőkhöz hasonlóan mi sem tettünk, nem is tehetünk semmit. 

Ha már bemutatták a médiában látottakat szűrés és kritika nélkül befogadó átlagembereket, nem hagyhatták ki a contentek készítőit, és a platformok üzemeltetőit sem. A YouTuber Duke Goolies (Joe Keery – Stranger Things) és a tech-cég vezető Bark Multiverse (Kumail Nanjiani – Szilícium-völgy) képviselik azokat, akik 2020-ban nem álltak reflektorfényben, mégis ők jártak a legjobban. A vloggert, habár „együttérez” követőivel, mégis csak a nézőszám érdekli, és mivel meglovagol mindent katasztrófa-hullámot, sikerrel is jár. A technológiai cég vezetője pedig a végtelennél is nagyobb vagyonával pillanatok alatt orvosolhatná az év számos problémáját, mégis csak a saját biztonsága érdekli. Persze emiatt nem érzi magát rosszul, elvégre a bunker hangszigetelt falain át nem hallja, ha valaki önzőnek tartja.

Összességében a film kiválóan, egyedien, mégis tökéletesen és rengeteg humorral fűszerezve ábrázolja sokunk életének eddigi legmeghatározóbb évét.

Képek forrása: kiemelt kép, belső kép 1, 2